A fizioterápia olyan kezelési módszereket foglal magába, mint a gyógytorna, a gyógymasszázs vagy épp a hidroterápia. A fizioterápia nem tévesztendő össze a fizikoterápiával, amely az elektromos ingerárammal történő kezeléseket tartalmazza. A fizioterápia kiemelkedő szerepű egyes betegségek megelőzésében, sokan azonban csak akkor fordulnak felé, amikor már bekövetkezett a baj. Holott sok esetben egy konzultáció és néhány magánóra is elég volna a megelőzéshez.

 A fizioterápia az orvosláson belül az egyik legrégebbi terület, majdnem egyidős az emberiség történetével. Még nem léteztek gyógyszerek és sebészi eljárások, amikor az emberek tapasztalati alapon már felhasználták a természet különböző gyógyhatású tényezőit (termálvizek, iszap stb.). Ma sincs olyan klinikai szakma, műtéti beavatkozás, megelőző, rekreációs tevékenység, amely nélkülözni tudná a fizioterápiát.

1. Gyógytorna

Manapság a fizioterápia gazdag tárházából a gyógytorna a legelterjedtebb, köznapi értelemben ezt is értik alatta. Az alkalmazott módszer a funkció-, a struktúra- és az aktivitásban fellelt károsodásra, korlátozottságra és a beteg panaszaira épül. A megválasztott módszert a diagnózis és az adott gyógytornász képzettsége határozza meg. A terápiát különféle természetes fizikális ingerekkel (pl. elektromosság, meleg) kiegészítheti a terapeuta, ez egyes terápiás módoknál a a beteg aktív részvételét igényli  (pl. koordinált izommunka, tudatos testérzékelés). A terápiás módszerek sokszínűsége lehetővé teszi, hogy a kezelési terv a beteg anatómiai, élettani, kognitív és motiváltsági szintjéhez a lehető legindividuálisabb módon legyen megválasztva.  A cél minden esetben a funkció helyreállítása, megtartása és az egészség megőrzése, elősegítése. További célok közé tartozik a fájdalommentesség elérése vagy a fájdalom csökkentése.

2. Manuálterápia

A manuálterápia az úgy nevezett „hands-on“ (vagyis kézrátétellel történő) technikák közé tartozik. A manuálterapeuta különféle fogásokkal kezeli a lágyrészeket, ízületeket. A manuálisan alkalmazott technikák célja a mozgás terjedelem növelése, a fájdalom modulálása, a lágyrészekben zajló gyulladás megszüntetése, lazítás elősegítése, szövetek nyújthatóságának javítása, mozgás facilitálása és a funkció javítása.  A végtagokon és gerincen végzett passzív ízületi mobilizáción kívül a környéki idegrendszer mobilizációja, izomnyújtások és individuálisan megválasztott torna gyakorlatok is a terápia részét képezik.  A leggyakrabban alkalmazott módszerek: Maitland-koncepció, Mulligan-koncepció, Kaltenborn–Evjenth-koncepció, Cyriax, Barvicsenko módszer.

3. Szegmentális stabilizációs tréning

A stabilitás alatt az ízületet körülvevő lágyrészeknek a kellő mértékű ellenállását értjük. Három fő rendszerre bonthatjuk:

• aktív rendszer (izomzat)
• idegrendszer (vagyis a kontroll az izom működés fölött)
• passzív rendszer (szalagok, tok, porckorong)

Ízületi instabilitás esetén egy vagy több rendszer elégtelensége tapasztalható. Az ízület környéki, így a gerinc környéki izmokat is felületes és mély, vagy lokális izmokra osztjuk fel. A lokális izomzat a gerincen közvetlenül fekszik és az úgynevezett szegmentális stabilitásért felel. A felületes izomzat a globális stabilitásért felel. Az optimális izomstabilitáshoz a felületes és mély izomrendszer egyensúlya szükséges. A beteggel végeztetett gyakorlatok célja a lokális és felületes izomzat aktivációja, állóképességének növelése, az aktív szegmentális stabilizáló funkció javítása, ezzel az ízületek védelme a túlterhelésektől és mikrosérülésektől. A stabilizációs tréningen keresztül a fájdalom csökkentése, megszüntetése, valamint a későbbi szövődmények kialakulásának megelőzése is elérhető.

 4. McKenzie-módszer

A módszer alapvetően aktív mozgásterápiára épül. A beteg egy részletes állapotfelmérés után kapja meg a torna programját. A vizsgálat a fájdalmat provokáló és csillapító mozgás irányok és tartások felderítésére irányul. Mechanikai, mozgás szempontjából közelíti meg a problémát és a betegnek értékes eszközt ad a kezébe mind a rövidtávú mind a hosszú távú eredmények eléréséhez. A módszer célja, hogy a beteg egyszerű önállóan is végezhető gyakorlatokkal saját magát kezelje. Ha ez önmagában nem lenne elegendő a terapeuta meghatározott manuális fogásokkal támogatja a beteget. A módszer nagy előnye, hogy a beteget önállóságra, felelősség vállalására készteti, emellett a beteg a saját kezében tartja a gyógyulását. A kezelés fontos része a kiújuló fájdalmak megelőzése.

5. Feldenkrais-módszer

A módszer szomatikus, vagyis testi oktató rendszer. A módszer a hatékonyabb, minőségibb mozdulatok elsajátításán keresztül fejleszti a testtudatot. A módszer alkalmazása során a mozgás, mozdulat tudatos érzékeltetésén keresztül az új mozgás lehetőségek fedezhetők fel, mely a fájdalom, károsodás csökkenéséhez és a funkció, általános közérzet, testtudat fejlődéséhez vezet. Az oktató manuálisan segít a testtudat fejlesztésében. Az óra témáját megválaszthatja a beteg (például: hogyan keljek fel kevésbé fájdalmas módon), vagy lehet globális tematikájú is. A beteg elsajátítja a mozgáson keresztüli relaxációt is.

6. Schroth-módszer

A módszer a gerincferdülés konzervatív kezelésének hatékony eszköze. A terápia három dimenzióban javítja a gerincdeformitásokat egy speciális háromdimenziós légzés technikával összekötve. Az individuálisan megválasztott tornagyakorlatok célja a tartás korrekciója, a progresszió lassítása és az emiatt kialakuló negatív jelenségek, mint fájdalom, mozgásbeszűkülés, belső szervek funkció károsodásának megakadályozása. A kezelési célok eléréséhez feltétlen szükséges a megtanult gyakorlatok önálló, rendszeres végzése és a hétköznapokba való integrálása. Csak ebben az esetben lehet az elért terápiás sikert hosszútávon megőrizni.

7. Elektroterápia

Az elektroterápiás eljárások egyik legegyszerűbb formája a TENS készülék használata. A TENS készüléket kis mérete és viszonylagos olcsósága miatt otthon is használhatjuk, ha kezelőorvosunk ezt javasolta. A kezelés lényege, hogy a TENS által szolgáltatott impulzusokkal csak a vastag érző idegrostokat ingerelik, és ezzel mintegy meggátolják azoknak a vékonyabb rostoknak az ingerületvezetését, amiken keresztül a fájdalom érzete a gerincvelőbe és ezután az agyba jut. Terápiás előnye, hogy a fájdalomcsillapító gyógyszerek szedését részben vagy egészben elkerülhetjük használatával.

8. Balneo-, hidroterápia, gyógyfürdő, masszázs

A balneo- és hidroterápia, vagyis a vízi torna, az úszás fontos részét képzik a fizioterápiának, nemcsak mozgásszervi betegségek esetén. A víz felhajtóereje, vérkeringést fokozó és általános kedélyjavító hatása miatt sok betegségben jelentős hatótényező. Mozgásszervi betegségek esetén évente kétszer lehet felírni a társadalombiztosítás terhére gyógyfürdő kezelést és masszázst.

Az írás az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársainak közreműködésével készült.