Futás közben és után gyakran tapasztaljuk a térd egyre erősödő fájdalmát, amit a legtöbb esetben ízületeink túlterhelése okoz. A "futótérd szindróma" amatőr és profi sportolók körében is ismert jelenség. De vajon mi okozza, és mit tehetünk a gyötrő fájdalom enyhítéséért? Összegyűjtöttük bevált praktikáinkat!
Az utóbbi években egyre népszerűbbé váltak a szabadidő sportok. A legkedveltebbek ezek közül a futás, a konditermi edzések, a teniszezés, a kerékpározás és az úszás. Ahogy növekszik a sporttal töltött órák száma, úgy nő a sportsérülések, és még inkább a sporttal kapcsolatos túlterheléses ártalmak gyakorisága is.
Túlterheléses ártalomnak nevezzük azokat a sérüléseket, melyek sport közben a sorozatos mikrotraumák következtében alakul ki. Ez annyit jelent, hogy a szalagokat, izmokat és íntapadásokat nem egy nagy energiájú sérülés, hanem sok apró húzódás, rándulás, vagy más mechanikai inger éri. Ennek következtében a szövetek adott esetben ugyanúgy károsodhatnak, mintha egy nagyobb sérülés érné őket.
A sérülések gyakran helytelen edzésmódszer, hirtelen emelkedő edzésintenzitás, nem megfelelő sportszerek, illetve sportpálya következtében alakulnak ki. Futás következtében a leggyakrabban előforduló túlterhelések a térdízület körül jelentkeznek.
Mi okozza a térd fájdalmát?
A fájdalom keletkezhet a térd elülső részén, az úgynevezett „extenzor apparátus”, vagyis combfeszítő rendszer térd körüli részén. Ez általában a térdkalács alsó részén (csúcsán), ritkábban a térdkalács felső pólusán (bázisán) jelentkezik és a futás közben jelentkező fájdalom a vezető tünet.
Gondoljuk el, ha valaki 5 km-t fut, akkor több mint 5000 lépést tesz meg. Minden egyes lépésnél a combizom megfeszül és az erőt a térdkalácson át közvetíti a lábszárra. Ez oldalanként körülbelül 2500 feszülést-elernyedést jelent. Ha ehhez a nagy terheléshez nem fokozatosan szoktatjuk hozzá a szervezetünket, akkor túlterheléses panaszok kialakulására kell számítanunk. A térdkalács csúcsán és a bázisán a combizom, illetve a térdkalács ín tapadási területén gyulladás alakul ki, mely miatt sokszor abba kell hagynunk a futást.
Hallott már az ITB szindrómáról? Most fog!
A másik leggyakoribb túlterheléses ártalom, ami futás közben kialakulhat az a térd külső oldalán jelentkező fájdalom, orvosi nevén „tractus iliotibialis szindróma”. Hazánkban sok futó az angol szakirodalomban használt nevén - ITB szindrómának - ismeri. A „tractus” egy vaskos, kötőszövetes lemez, mely a comb felől a térd külső oldalán halad lefelé a lábszárcsont külső oldala felé. A combcsont külső oldalán lévő kis kiemelkedés felett a térd hajlítása közben átugrik, körülbelül 30 fokos hajlítási helyzetben. Ez a fent leírt 5 km futás közben oldalanként szintén mintegy 2500-szor történik meg. Ez a sokszor bekövetkező súrlódás az ismétlődő mechanikus ingerek miatt a szövetek irritációjához, majd gyulladásához vezethet.
A súlyfelesleg is okozhat túlzott terhelést!
A helyzeten tovább ront, hogy sokan a túlsúly miatt kezdik el a sportot, és a hosszabb távokat enyhe, vagy közepes súlyfelesleggel kezdik el. Ezzel a térdízületre még nagyobb terhelést rónak. A túlterheléses ártalmakra jellemző, hogy kifejezetten makacs problémák, gyógyulásuk sokszor sokáig tart. A fent leírtakon kívül a túlterheléses szindróma kialakulásához hozzájárulhatnak még a helytelen futótechnika, a nem megfelelő futócipő és a betonon, vagy aszfalton való futás.
Hogyan előzzük meg a futás okozta térdfájdalmakat? (Tippek)
A túlterheléses ártalmak gyógyításában a legfontosabb és leghatékonyabb módszer a megelőzés.
1. Fusson puhább talajon!
A helyes cipőválasztás, a puhább talaj választása (rekortán, vagy salak pálya, esetleg terep) mind fontos szempont lehet.
2. Fokozatosan növeljük a távot!
Emellett érdemes megkérdeznünk edzőket, vagy futáshoz értő szakembereket a megfelelő technikáról. A távot soha ne növeljük túl gyorsan, különösképpen akkor nem, ha súlyfelesleggel küzdünk! A táv növelésének üteme annál lassabb legyen, minél idősebb korban kezdjük a sportolást.
20 éves korban sokkal rugalmasabbak a szöveteink, kezdődő gyulladásos elváltozás esetén gyorsabb a szöveti regeneráció, hamarabb ismét terhelhetővé válunk. Ugyanez 40 éves kor felett már sokkal kevésbé igaz. Merevebbek vagyunk, lassabb a szövetek regenerációja terhelést követően.
3. Testsúlyunknak megfelelő sportágat válasszunk!
Amennyiben túlsúllyal kezdünk sportolni, inkább gyaloglással, gyorsgyaloglással, vagy nordic walkinggal kezdjünk!
4. Mindig melegítsünk be futás előtt!
Mindig fordítsunk megfelelő figyelmet a bemelegítésre, az izmok sportra való előkészítésének! Az edzések után is fontos, hogy még 5-10 percet mozogjunk, lassan hagyjuk kihűlni az izmokat! Ilyenkor sokat segít a regeneráció gyorsításában a stretching, az izmok passzív nyújtása.
5. Vegyük komolyan testünk jelzéseit!
Sportolás közben figyeljünk a testünk jelzéseire! Ha térdünk táján fájdalmat érzünk, a legrosszabb, ha összeszorítjuk a fogunkat és az „úgyis kibírom” mentalitással tovább erőltetjük a futást. A leggyakoribb visszajelzés a szervezet részéről a fájdalom és/vagy duzzanat. Ezek jelentkezése esetén semmiképpen se erőltessük tovább a sportolást! A túlterheléses ártalmakra jellemző tünet lehet, hogy a sportolást követően „kihűlés” után a fájdalmunk néha fokozódik, majd fokozatosan 1-2 nap után megszűnik. Ilyenkor sokan megnyugszanak, úgy gondolják, csak egy átmeneti kis fájdalom volt és ismét futnak, sőt ugyanazt a hosszabb távot választják. Ne tegyük! Ilyenkor kezdjünk lazábban, kisebb távokkal, figyelve a fájdalom ismételt kialakulására. Amennyiben ismét kialakul, úgy hosszabb kihagyást kell alkalmaznunk!
6. Pihentessük térdeinket!
Ha már kialakult a baj, néhány hétre hagyjuk abba a futást. Sokszor segíthet más, futással nem járó sportokra való átnyergelés. Ilyen lehet például egy laza kerékpározás, úszás. A stretching szintén sokat segíthet a panaszok csökkentésében. Ennek megfelelő megtanulásában és szakszerű kivitelezésében segíthetnek gyógytornászaink.
7. Mutassuk meg a térdünket szakorvosnak!
Ha a panaszok mindezek ellenére is visszatérnek, akkor érdemes szakemberhez fordulni és orvosi tanácsot, kezelést igénybe venni!
Az írás az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársainak közreműködésével készült.