A labdarúgás az egyik legnépszerűbb profi sport a világon. Emellett igen sokan űzik hobbiszerűen, pusztán kikapcsolódásként és rekreációként is. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a sportban eltöltött órák számával arányosan növekszik az elszenvedett sérülések száma is. Most, a világbajnokság közvetítései során is láthatjuk, hogy szinte nem múlik el meccs anélkül, hogy egy-egy játékos ne feküdne néha percekig a földön valamilyen sérülés következében, vagy esetleg, - ami még súlyosabb -, ne kellene lejönnie a pályáról. De vajon miért történik annyi sérülés és hogyan lehetne elkerülni őket?
Színjáték vagy valódi sportsérülés?
A labdarúgás kontaktsport, ami azt jelenti, hogy a sportolók testi kontaktusba kerülnek egymással, azaz gyakran jár az ellenféllel, vagy saját csapattárssal való ütközéssel. Az ellenfél a labda mozgására figyel, annak elvételére törekszik, figyelmét a játék menete, a játékostársak mozgása is leköti, eközben nem mindig képes figyelmét megosztani, így sokszor fordul elő ütközés. Emellett a hirtelen fordulások és irányváltoztatások közben óriási erők hatnak főleg az alsó végtag ízületeire, izmaira. Ezek együttes hatása vezet viszonylag magas arányban sérüléshez.
Földön fetrengő labdarúgó? Ezek a leggyakoribb focisérülések!
A térd- és bokaízület mellett medence és törzs izmai is jelentős terhelésnek vannak kitéve. A fentiek egyértelműen megmutatkoznak a statisztikákban. Leggyakrabban, mintegy 2/3 arányban az alsó végtag sérül. Ezen belül legmagasabb az izomhúzódások, -szakadások aránya, melyet szorosan követ a szalagok sérülése. Ezek közül is leggyakrabban a bokaszalagok, a térd belső oldali, valamint az elülső keresztszalagja sérül.
Az alsó végtagi sérüléseket követi a medence és törzs izmainak sérülése, majd a fej-nyak régió, végül legkisebb arányban a felső végtag sérülései fordulnak elő.
Mennyi időre vonja ki a forgalomból a sérülés a játékost?
Az alsó végtagi sérülések a labdarúgásban nemcsak a leggyakrabban előforduló sérülések, hanem általában a leghosszabb gyógyulási idővel is járnak. Ha a labdarúgásban előforduló egyik legsúlyosabb szalagsérülést, az elülső keresztszalag szakadást nézzük, akkor az ezt követő kihagyás akár 7 hónap is lehet.
Hogyan előzhetőek meg a focisérülések? 6 tipp
Kis odafigyeléssel a sérülések előfordulási gyakoriságát mi is hatékonyan csökkenthetjük.
1. Válasszunk jó felszerelést!
A megfelelő cipő, a sípcsontvédő sok kellemetlen sérüléstől megóvhat minket. Figyeljünk oda a pálya minőségére is. Egyenetlen felszínű pálya, nem megfelelően kezelt gyep is oka lehet sérüléseknek.
2. Készítsük fel testünket!
Hosszabb kihagyás után csak fokozatosan térjünk vissza a pályára. Különösen igaz ez akkor, ha sérülés miatt hagytunk ki. A sérült ízület, illetve az azt körülvevő izmok beidegzése változik, az izmok ereje sokszor csökken, ezért nem biztos, hogy ugyanazzal az intenzitással tudjuk folytatni, mint sérülés előtt. Az első néhány alkalommal szokjuk a pályát, a mozgást, erősítsük az izmainkat.
3. Ne hagyjuk ki a bemelegítést!
Izomsérülések a bemelegítés hiánya miatt is gyakran fordulnak elő. A megfelelő és időben is kielégítő intenzitással végzett bemelegítéssel az izmok sérülékenysége csökken, és hatékonyabban védik az általuk körülvett ízületeket is a sérülésektől.
4. Igyunk elég folyadékot!
Fontos a megfelelő folyadékbevitel. A hidratáció csökkenésével az izmok sérülékenysége növekszik. Figyeljünk erre különösen a nyári melegben!
5. Ne spóroljunk a kalóriákkal!
A folyadékbevitel mellett érdemes a megfelelő kalória bevitelre is odafigyelni! Hosszabb sporttevékenység során a megnövekedett izommunka következtében előfordulhat a vércukorszint hirtelen leesése, emiatt nemcsak az agy vérellátása csökken, ami szédülést, koncentrációcsökkenést okozhat, hanem az izomzat energiaellátása is romlik, ami a sérülésveszélyt tovább növelheti.
6. Kezeltessük a sérüléseket!
A nem időben és megfelelően kezelt sérülések sokszor hosszútávon nagyobb károsodásokat okoznak, mint azt sokszor a kezdeti tünetekből gondoljuk. Néhány órán túl is panaszt okozó sérülések esetén emiatt javasolt sportorvos felkeresése, hogy az esetlegesen szükséges kezelést minél adekvátabban el tudjuk kezdeni!
Az írás az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársainak közreműködésével készült.