A gerincbetegségek népbetegség szintű gyakorisága már évtizedek óta ismert, de az utóbbi években ennek ugrásszerű növekedése indokolttá teszi, hogy a betegségcsoport problémakörét újra és- újra tárgyaljuk, mind a diagnosztikai, mind terápiás szempontból. A második leggyakoribb ok ugyanis, amivel a betegek felkeresik orvosukat.

Amerikában sem jobb a helyzet: 6,5 millió ember szenved krónikus hátfájdalomban, amely a mozgásképtelenség második leggyakoribb okozója. Mindemellett a derék-és hátfájás a leggyakoribb fájdalomtípus, amelyre évente 50 millió dollárt költenek...

Alapvető ösztöneink között az evés az egyik. Evés nélkül szervezetünk működése leállna. Érdemes odafigyelni arra, hogy milyen ételeket fogyasszunk. Egyre több tudományos vizsgálat igazolja ugyanis azt, hogy egyáltalán nem mindegy a kedélyállapotunk szempontjából, hogy milyen ételeket fogyasztunk el a nap folyamán. Természetesen az sem mindegy, hogy milyen hangulatban telnek a napjaink.

Az akut fájdalomszindrómában legelső feladatunk a megfelelő a fájdalomcsillapítás. Az egyik legegyszerűbb eszköze a néhány napos ágynyugalom, mely 2-3 napnál ne legyen több, minél előbb el kell kezdeni a mobilizálást az aktuális fájdalomszinthez igazítva. Könnyű nyújtó-lazító gyakorlatok megengedhetőek, valamint a gyengéd manuális mobilizáció, az izomfeszülés oldására, a lágyrészek nyújthatóságára.

Sokat hallottunk és olvastunk már az iskolás - vagy még korábban, már az óvodás - korban elkezdett prevenciós program fontosságáról, - a helyes testtartást és a gerincet stabilizáló izomzat erősítését illetően. Legalább ilyen jelentőségű azonban a fiatal nemzedék egészséges táplálkozási szokásaira fordított odafigyelés is a felnőttkori gerincbetegségek megelőzésében.

Mind az alsó, mind a felső végtagi gerincbetegségek tünettanát utánzó leggyakoribb differenciáldiagnosztikai problémát jelentő kórformákról, (piriformis alagút- szindróma, carpális -alagút szindróma) már írtunk honlapunkon, s folytatjuk a sort egy másik lényeges, de gyakran nem diagnosztizált kórképpel, a meralgia paraestheticával (neuralgiás, fájdalmas comb).

 A kórkép fő jellegzetessége, hogy állva fáj, ülve nem okoz panaszt.

A hazai honlapok hemzsegnek a gerincbetegségek szinte egyedüli okaként szereplő porckorongsérv tünetegyüttesét, és a megszámlálhatatlan terápiás lehetőséget bemutató ismeretanyagtól. Nincs szó azonban a gerinc rendellenességek és a derék fájdalom – százalékos gyakoriságát illetően – a második leggyakoribb kórképről a gerincműtét után is megmaradó tünet együttesről, az ágyéki gerincműtét után jelentkező fájdalomszindrómáról.

Az interneten olvasható és hozzáférhető csekély számú közlemény is hiányos, és csak derengő ismereteket sejtet a témáról.

Május 12-én, Florence  Nightingale (1820-1910) brit ápolónő születésnapján ünnepeljük - 1974 óta - az Ápolónők Világnapját illetve az Ápolók Nemzetközi Napját.

Mindannyiunknak sokféle élménye lehet arról, hogy testi érzéseinket, fájdalmunkat hogyan tudja befolyásolni a figyelmünk elterelődése, az érzésről való előzetes várakozásunk, gondolatunk, mi több, aktuális hangulati állapotunk. Valóban fájdalmasabb egy injekció, ha nagy fájdalomra számítunk; élvezetes foglalkozásba való belemerülés elvonja a figyelmet a testi panaszainkról; ugyanakkor egy állandósuló fájdalommal való kényszerű foglalkozás során úgy érzi az ember, hogy türelmetlenné válik, és egyre ingerlékenyebb, kimerültebb lesz.

Gyakran tapasztaljuk, hogy mozgásokra az ízületeinkből pattanó hang szabadul fel. De az ízületek rendszeres „kiropogtatása” vajon ártalmas-e? Az alábbi összefoglalóban a hang eredetéről feltételezett hipotéziseket olvashatja.

Az újonnan kifejlesztett gerincfúziós rendszer egy eddig kiaknázatlan fúziós lehetőségre teremt biztos megoldást. Ez az új lehetőség az interspinosus fúzió, ami egy hátsó, axiális fúziót jelent. Ebben az esetben a fúzió a két csigolya hátsó tövisnyúlványai között jön létre.