A kalcium (Ca), a magnézium (Mg) és foszfor (P) csontanyagcserében betöltött szerepéről sokat olvashattak és hallhattak már olvasóink, de a szilíciumról, mint szervezetünk egyik igen fontos nyomeleméről, meglehetősen szerények az ismereteink, pedig alapvető fontosságú ásványi anyaga a csontképződésnek. Erről számol be az ”International Journal of Endocrinology”-ben 2013-ban megjelent amerikai cikk Charles T.Price, Keneth J.Koval tollából.

Szilíciumban gazdag például a zab és a gyümölcsök is.

A szilícium megtalálható testünk valamennyi szövetében, de legnagyobb koncentrációban, a csontokban és más kötőszövetben. 1970-ben Edith M.Carlisle publikált először egy rövid figyelemfelkeltő cikket, amelyben felhívta a figyelmet, hogy a szilícium alapvetően fontos eleme a csontváz fejlődésének. 2002. óta megnövekedett a kutatás igénye a szilícium szöveti szerepéről, és azóta egyre intenzívebb megfigyelés folyik a csontra gyakorolt hatását illetően.

A szilícium javítja a csont matrix minőségét, és serkenti a csont mineralizációját (ásványi anyag beépülése). Fontos élettani hatása, hogy stimulálja az I-es típusú kollagén szintézisét,- a kollagén a csont szerves alkotórészének 90%-a, és az oszteoblasztok (csontépítő sejtek) differenciálódását.

Számos állatkísérlet is igazolta, hogy a szilícium fiziológiai szinteken elősegíti a Ca beépülését a csontba, javítja a csont minőségét, erősségét és sűrűségét.

A szilícium alapvető élelmiszerforrásai, fontossági sorrendben:

• teljes gabona (nem kiőrlött), zab, zabpehely
• gyümölcsök, zöldségek
• rizshéj
• sör
• húsok, tejtermékek
• finomított liszt
• ivóvíz, de attól függően, hogy honnan ered és hogyan tisztítják

Két nagy epidemiológiai tanulmány is igazolta, hogy jelentős kapcsolat van az élelmiszerrel bevitt szilícium és az oszteoporózis között. A megemelt szilícium bevitel az élelmiszerrel, jelentős kapcsolatot mutatott az emelkedettebb BMD-vel,(csontsűrűség) prae- és posztmenopauzás nőknél és férfiaknál egyaránt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a túlzott szílicium kiegészítés a tápanyagon felül, csökkentheti a bélből a Ca és Mg felszívódását, tehát a kiegyensúlyozott pótlásra kell törekedni.

A napi átlagos élelemmel bevitt szilícium adag 20-50 mg az európaiaknál és az amerikaiaknál, míg Kínában és Indiában 140-200 mg/nap. Ezekben az országokban ugyanis a gabonafélék, a gyümölcsök és zöldségek nagyobb részét képezik az étrendnek, mint a világ számos más tájain. Azokban az étrendekben, ahol több mint napi 40 mg szilícium bevitel történik, egyértelmű pozitív összefüggést mutattak a csontsűrűséggel, összehasonlítva azokkal a csoportokkal, ahol az élelemmel bejutott szilícium kevesebb volt, mint 14mg/nap. Ezért az ideális napi szükségletnek a 40 mg javasolt.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy az oszteoporózis megelőzésében és terápiájában számos tényező játszik szerepet a rizikószűréstől, a korai diagnózison, a rendszeres testedzésen, a Ca- és D – vitaminban dús táplálkozáson keresztül, a hormon- és egyéb számos gyógyszeres terápiáig, de több figyelmet érdemel a fentiekben olvasott ismeretanyag után a megfelelő szilícium tartalmú étrend a kórkép prevenciójában és kezelésében is.

A cikk szerzője az Országos Gerincgyógyászati Központ és a Budai Egészségközpont munkatársa.