A mechanikai eredetű derékfájdalom, (erről részletesebben a „Gerincbetegségekről általánosságban” című írásunkban tájékozódhatnak) - amint számos információs csatornán és honlapunkon is értesültek már erről olvasóink - igen jelentős népegészségügyi probléma szerte a világban és hazánkban is. A felnőtt lakosság 80%-át érinti ez az állapot életük valamely szakaszában. Mivel az aktív korosztály szenved elsősorban a problémától, magas a munkából való kiesési arány, s az ebből adódó közvetett költség, valamint a kezelésekre fordított közvetlen pénzügyi kiadás.
Az aktivitással összefüggő derékfájdalomban az esetek 85%-nál a fájdalom mechanizmusa pontosan nem ismert,- eredhet túlterhelésből, rosszul adaptált mozgás sorozatból, pszicho-szociális problémákból stb.- ezért nem specifikus derékfájdalomként van klasszifikálva. A sokszor tisztázatlan kóreredet miatt a kutatás homlokterébe napjainkban a derékfájdalom kialakulását előidéző kockázati tényezők elemzése került. Az utóbbiak arra ösztökélték a Sydney-ben működő Newcastle Egyetem Pediátriai Részlegének kutató orvosait, hogy megvizsgálják a lúdtalpbetétek hatékonyságát a nem specifikus derékfájdalom megelőzésében és kezelésében, mivel az évek óta fennálló „lúdtalp” közismerten a derékfájdalom rizikó faktora.
A lábfej funkció - illetve alaki változásáról, ugyanis azt vélelmezik, hogy etiológiai szerepe lehet a derékfájdalom kialakulásában, melynek biomechanikai magyarázata az, hogy a lábfej túlzott befelé fordulása (lúdtalp) az egész alsó végtagon egy hosszanti tengely irányú befelé fordulást (rotációt) eredményez. Ennek következtében a törzs szagittális (nyílirányú) előre mozdulása járás közben megváltozik, mely előbb-utóbb kóros feszülést okoz a szakroiliakális (keresztcsont-csípőlapát közötti) és az ágyéki-keresztcsonti ízületekben, mely hozzájárul a derékfájdalom kialakulásához. Hagyományosan, sokszor rutinszerűen szokták felírnia lúdtalpbetétet, hogy ez által is korrigálják az alsó végtag kóros tengely irányú befelé fordulását és csökkentsék az ágyéki régió terhelését.
Egy másik lábfejtípus az erős, rigid, magasan ívelt lábfej is hajlamosít a derékfájdalom létrejöttéhez, mert ez a lábfejtípus csökkenti a - rigidségénél fogva – a lábfej sokk-elnyelő képességét, és hajlamossá teszi a sokk által kiváltott fokozott terhelést az ágyéki gerincszakaszon, s úgyszintén rizikó tényezőként szerepelhet a krónikus derékfájdalom kifejlődésében.
A kemény magas ívű lábfejtípusnál általában a sokk-elnyelő lúdtalpbetétet javasolják a sokk felfogására, hogy ez által is csökkentsék, vagy megelőzzék a mechanikai eredetű derékfájdalmat.
A kutatásban résztvevő tudományos munkatársak szisztematikus keresést végezték a 2013-ig a témával kapcsolatban megjelent legnagyobb orvosi adatbázisokban, (Medline, Embase, Cinahl, Cochrane Library) hogy elemezzék az addig megjelent irodalmat s megjelöljék, kik azok az egyének akiknél kialakulhat a nem specifikus, mechanikai eredetű derékfájdalom, és náluk hasznosak-e a lúdtalpbetétek a prevencióban, valamint a kezelésben, összehasonlítva a kontroll csoporttal, illetve a placebo( ál-lúdtalpbetétes) betétes csoporttal. A tanulmányból kizárták a súlyos, specifikus kóroktannal járó derékfájdalmat, a végtag hossz különbségét és a medence aszimmetriát.
A meta analízis összegzése az volt,(tizenegy vizsgálatot értékeltek) hogy az eredmények ugyan pozitív irányba hajlanak - elsősorban a prevenciós csoportban, ahol 22%-os csökkenést mutatott a derékfájdalom kialakulásának a rizikója a lúdtalpbetétet viselőknél -, de nem volt statisztikailag jelentős különbség a lúdtalpbetét hatása között sem a prevenciós, sem terápiás vizsgálatok során.
A meglepő eredmény valószínű abból adódott, hogy nem volt kiértékelve a lábfej típusa, hisz a jó lábfejortézisek (segédeszköz), betétek szerepe éppen az, hogy a magas vagy alacsony ívű lábfejtípusok esetén csökkentsék az alsó végtagban kifejlődött biomechanikailag kóros mozgási láncot a lábboltozattól függően, annak érdekében, hogy megelőzzék vagy redukálják a mechanikai eredetű derékfájdalmat. Egyetlen vizsgálat, ugyanis ami figyelembe vette a lábfejtípusok különbözőségét, a kezelési opcióknál, jelentős hatékonyságról számolt be a derékfájdalomból eredő károsodás csökkenésében.
Megjegyzés: a téma érdekes és tanulságos- különösen, ha a nem specifikus derékfájdalom egyik kiküszöbölhető rizikó faktoraként említhetjük a lábboltozati kóros állapotokat mind a megelőzésben, mind a terápiában-, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy csak egyénre szabott lábfejortézisek, lúdtalpbetétek lehetnek optimálisak, és a megfelelő aktív gyógytornát az utóbbiak sem helyettesíthetik.
A cikk szerzője az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.
Forrás: Vivienne Chuter, Martin Spink, Angela Searle, Alan Ho: The effectiveness of shoe insoles for the prvention and treatment of low back pain: a systematic review and meta-analysis of randomised controlled trials; BMC Musculoskeletal Disorders 2014.15:140
