A betegek gyakran hirtelen fellépő gerinc tájéki fájdalomról, a végtagokban jelentkező zsibbadásról panaszkodnak. Ha az orvosi vizsgálat kizárta a műtéti indikációt megkezdhető már a betegség akut fázisában a fizioterápia. A hirtelen fellépő gerinc környéki fájdalom megfelelő interdiszciplináris terápia alkalmazása mellett jó prognózisú. A kitűzött cél eléréséhez azonban elengedhetetlen a gyógytornász, az orvos illetve egyéb diszciplínák együttműködése.

A betegség gyakran jár a gerinc fájdalmas mozgás beszűkülésével. A hypomobilitást a fizioterapeuta individuálisan megválasztott módszerrel az adott gerinc szakaszt mobilizálja. A mobilizáció lehet aktív, mely a beteg önállóan történő mozgását jelenti, illetve lehet passzív, amely az ízületi mobilizáció valamely formáját jelenti. A túlságosan magas izomtónus szintén a fájdalom egyik forrása lehet. A fokozott tónus csökkentésére a fizioterapeuta különböző lágyrész mobilizációs technikákat alkalmazhat. A panaszok hátterében állhat hypermobilitás, mely a járulékos mozgás megnövekedését jelenti. A gerinc mozgása közben a kisízületben, a lágyrészekben a kelleténél nagyobb nyíróerők lépnek fel. Ez lokális irritációhoz és ez által lokális fájdalomhoz vezethet.

A fizioterápia ennek tükrében a kellő stabilitás újbóli kialakítására irányul. Mindezt a mély és felületes izmok egyensúlyának helyreállításával érhetjük el.  A stabilizációs tréning megkezdésekor feltétlen szükséges a megfelelő szakmai felügyelet, hogy a beteg ne kóros mozgás mintát tanuljon be mivel ennek leépítése igen nehéz feladat mind a beteg, mind a gyógytornász számára. Amennyiben a kitüremkedett sérv, vagy egyéb struktúrák az ideggyököt nyomás alá helyezik a tornán, ízületi mobilizáción kívül szükség lehet a perifériás, azaz környéki idegrendszer mobilizációjára is.

A gerinc tartásbeli eltérésének korrekciója is a fizioterápia részét képezi.  A betegség teljes körű kezelése érdekében a gyógytornász ergonómiai és életmódbeli tanácsokkal látja el a beteget. A krónikus fájdalom szindrómáknál az általános felfogás szerint az aktív terápiás formák előnyben részesítettek a passzív technikákkal szemben. Egy passzív terápiás formát mindig ki kell egészítenie aktívnak. A terápia során alkalmazott technikák, módszerek posztgraduálisan képzett kurzusokon elsajátított magas szakmai minőséget képviselnek.

A gerincműtétet követő fizioterápia

A műtétet követő rehabilitáció célja a funkció megfelelő ütemben történő helyreállítása. A postoperatív első hat hét a regenerációs fázis, mely alatt a műtét után a kórházban megtanult tornát a beteg otthon rendszeresen végzi.  A műtét utáni hetedik hét a szöveti gyógyulás, a remodelláció szakasza. A rehabilitáció során a fizioterapeuta felügyeletével a terhelés fokozatos növelésével érjük el a beteg és fizioterapeuta által közösen felállított célt.

A cikk szerzője az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.