Sokunk életében kitüntetett szerepet tölt be az egészséges életmód. Vannak azonban olyanok, akik nem elégednek meg azzal, hogy harmonikusan élnek, és átesnek a ló túloldalára. Mindennapjaik középpontjába a testedzés kerül, olyannyira, hogy szabadidejüket, kapcsolataikat, szélsőséges esetben pedig még saját egészségüket is képesek feláldozni érte.

A rendszeres testedzés jó hatással van testi, lelki jóllétünkre, egészségünk egyik alapköve. Tudjuk ezt nagyon jól, engedelmes diákokként igyekszünk is ennek az elvárásnak megfelelni. Van, aki naponta hódol ennek a szenvedélynek, van, aki néhány napos szüneteket iktat be az edzések közé. Van, aki az intenzív kardió, aerob gyakorlatokra esküszik, és van, aki a nyugodtabb ütemű tornaórákkal, jógával, pilatesszel tartja formában magát. Létezik azonban a sportos életmódnak egy olyan szélsőséges iránya, amely egy újfajta pszichológiai betegséget hozott létre: a testedzésfüggőséget, amelynek lényege, hogy a beteg kényszeresen ragaszkodik a sportoláshoz. Motivációja nem a sportban nyújtott teljesítmény növelése, hanem, hogy meg tudjon szabadulni azoktól a kellemetlen érzésektől (lelkifurdalás, önvád), amelyeket a testedzés kihagyása okozna.

Miről ismerhető fel a testedzésfüggő?

1. A sport uralkodik a mindennapjain. Többnyire csak a spotról tud beszélni, látásmódja beszűkül, idővel megromlanak a kapcsolatai, munkahelyi teljesítőképessége csökkenhet, mivel munkaideje alatt is újabb sporteszközök és gyakorlatok után kutat, ahelyett, hogy elvégezné a rábízott feladatot.
2. Nem jellemzi semmilyen más mentális zavar (például az anorexia nervosa) a jelenséget. Érdekes, hogy a testedzésfüggők nem sanyargatják magukat olyan szigorú diétákkal, ételmegvonással, mint mondjuk az anorexiában vagy a bulímiában függök. Rajtik nem egy torz testkép ideája uralkodik, hanem a teljesítmény.
3. Olyan túlzott mértékű testedzést folytat, amely sokszor komoly szenvedést okoz neki. Mivel enyhíteni szeretné a folytonos lelkifurdalását, ezért szinte minden edzésnél túlhajtja magát. A több nem elég, mindenből 110%-ot akar teljesíteni.
4. Az elvonási tünetek csökkentése érdekében folyamatosan növelnie kell a testedzés mennyiségét. A teljesítménykényszer gyakorlatilag úgy működik, mint a drog. Egy idő után még nagyobb adagra van szüksége a függőnek. Ami tegnap jó volt, másnapra kevés lesz. Sokszor egészen a végkimerülésig hajszolja magát.
5. Hangulatingadozás, feszültség, düh, túlérzékenység, nyugtalanság, alvási problémák, gyengeség és kedvetlenség jellemzi. A szervezet egy idő után meghúzza a vészharangot. Nem lehet a végtelenségig kínozni és sanyargatni. A beteg lelkileg is kimerül, ezért igen nehezen tolerál minden olyan eseményt, amely őt kizökkentheti megszokott gondolatköréből.
6. Annak ellenére is folytatja a túlzásba vitt testedzést, hogy már saját maga is észleli annak káros testi, lelki, szociális következményeit. A szervezet és a barátok vészjelzése egy idő után rádöbbenti ezeket az embereket, hogy valami nincs rendben velük. Sok esetben ők is komolyan szenvednek már ettől a kényszerességtől, mégsem tudnak visszavenni a tempóból.
7. Feldobott hangulatba kerül, amikor hódolhat testedzés-szenvedélyének. A napi adag után nagy mennyiségű endorfin szabadul fel a szervezetükben, ettől pedig nem csak a testi fájdalom csökken, hanem egyfajta boldogság és elégedettség is áthatja őket.
8. Megjelenik a függőségekre kifejezetten jellemző visszaesés. Ha a személy megpróbálja csökkenteni a testedzést, esetleg abbahagyja, akkor újrakezdés után nagyon hamar ismét túlzásba esik.

A testedzésfüggő tehát nem azért sportol, hogy örömét lelje a tevékenységben, hanem azért, hogy csökkentse azt a szinte elviselhetetlen feszültséget és stresszt, amit az okoz benne, ha nem végezi el az eltervezett feladatokat.

A betegség kialakulásának hátterében valószínűleg az áll, hogy a kémiai úton kialakuló eufória segít elviselni az edzéssel együtt járó fájdalmat. Az ilyen betegségben szenvedők gyakran alacsony önértékelésűek, de állhat a hátterében kényszeres viselkedésre való hajlam vagy szorongás is.

Érdemes hát a sportban is az arany középutat követni. Ne egy feladatként, kötelező napirendi pontként tekintsünk rá, hanem mint örömforrásra. Elvégre nem mi vagyunk érte, hanem ő van értünk.  

A cikket az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa készítette.