Több kutatás is foglalkozott azzal, hogy a magas embereknek vajon nagyobb eséllyel fájdul-e meg a derekuk, hátuk, mint alacsonyabb társaiknak.
Egy széles körű norvég tanulmány a testmagasság és a krónikus derékfájdalom közötti lehetséges összefüggéseket kutatta, meghozzá két részletben: 1995-1997 között 3883 derékfájdalommal küzdő nőt és 2662 derékfájdalommal küzdő férfit, illetve 10059 derékfájdalommal nem küzdő nőt és 8725 derékfájdalommal nem küzdő férfit vizsgált, mindannyian 30-69 év közötti norvégok. Majd 11 évvel később, 2006-2008 között újból megkérdezték a résztvevőket, hogy szenvednek-e derékfájástól. A nagyszámú alanyt felsorakoztató, több mint egy évtizedes kutatás végén kimutatták, hogy a legalább 170 cm testmagasságú nők esetében, akiknek a kezdeti állapotban nem volt derékfájdalmuk, azoknál 11 évvel később 19%-kal nőtt a krónikus probléma kialakulásának kockázata. Mindennek hátterében többek között hormonális hatást feltételeznek. Továbbá nagy kockázatot figyeltek meg a 185 cm-nél magasabb férfiak körében is.
Egy másik kutatás szerint kb. 1,5-szer valószínűbb, hogy hátfájást tapasztal egy magas ember, mint egy alacsony, melynek hátterében a hosszabb végtagok által generált nyomatékot sejtik. A végtagok mozgatásakor a nagyobb nyomaték megnehezíti a törzs stabilitását, mindez olyan apró mozgásokhoz vezet, amelyek irritálhatják vagy roncsolhatják a gerinc struktúráit.
A lehetséges anatómiai okok mellett nyilvánvalóan ott vannak az olyan hétköznapi helyzetek is, amikor az ergonómia nem kedvez a magasabb embereknek. Gondoljunk csak az alacsony konyhai munkafelületekre, mosdókagylókra, bevásárló- és babakocsikra, vagy a szűk lábtérrel rendelkező autókra, repülőgépekre stb. – az ezek miatt felvett gyakori, akár éveken át fennálló hajlott, görbe és görcsös testtartás már növelheti a gerincproblémák kialakulásának esélyét. Természetesen mindemellett meg kell említeni, hogy számtalan életmódbeli tényező is elősegíti a gerincpanaszok kialakulását, pl.: túl sok stressz/munka/dohányzás/alkohol/egészségtelen étel, kevés mozgás/pihenés/alvás; csak, hogy egy párat említsünk.
Megelőzés a kulcsszó
Ami jó hír, hogy egyetlen kutatás se mondja ki, hogy a magas emberek például kevésbé tudnának sportolni vagy kevésbé tudnának egészségesen étkezni, úgyhogy mint minden betegségnél, a gerincproblémáknál is érdemes a megelőzésre fektetni a hangsúlyt!
Nem árt tisztában lenni azzal, hogy mindegy, hogy magasak vagy alacsonyak vagyunk, a súlyfelesleg így is, úgy is nagy terhet ró a porcokra, így akár viszonylag fiatal korban is kialakulhat porckopás. Magyarországon a férfiak 38%-a, a nők 54%-a hasi elhízással küzd, ami többek között azért is problémás, mert az elrenyhült hasizmok nem képesek a tartási funkciók betöltésére, az előre domborodó has előrehúzza a gerinc adott szakaszát, ezért még nagyobb teher nehezedik a csigolyákra és a porckorongokra, emiatt pedig fokozódik a gerincproblémák kialakulásának lehetősége. Tehát a prevenció egyik legfontosabb része, hogy törekedjünk normál testtömegünk megtartására vagy visszanyerésére, mozgással és egészséges étkezéssel. Ami a sportot illeti, létfontosságú a törzsizmok (ún. core izmok) statikus és dinamikus edzése. Ez a 29 izompár felel ugyanis a testtartásért és testünk stabilitásáért. Ha ezeket speciális gyakorlatokkal tudatosan erősítjük, akkor tudományos kutatások által is bizonyítottan csökkenthetjük a sérülések és a gerincproblémák kialakulásának rizikófaktorát. Például a plank nevű gyakorlatot a magas és az alacsony növésűek is elsajátíthatják!
A cikk a Budai Egészségközpont gerincgyógyász szakorvosainak közreműködésével készült.