A profi tornászok lenyűgöző, a vállakat keményen igénybe vevő gyakorlatokat hajtanak végre, pedig a váll sérülékeny testrész, a vállficam az egyik leggyakoribb ficam az emberi testben.

A vállízület az emberi test egyik legmozgékonyabb ízülete, három csont, a felkarcsont (humerus), lapocka (scapula) és a kulcscsont (clavicula) találkozásánál. A lapocka által alkotott vápa (scapula cavitas glenoidalisa) és a felkarcsont feje (caput humeri) ízesülése által alkotott ízület a vállízület. A vállízület kivételes mozgékonyságnak ára, hogy az ízületi stabilitás megőrzése a mozgás minden fázisában komplikált, ezáltal a vállízület egy sérülékeny ízület. Stabilitása szempontjából egyformán fontos az izmok ereje, és az ínak, szalagok feszessége. A legfontosabb stabilizátorok a csontok, a vállízület vápáját körülvevő porcos gyűrű (labrum), valamint a vele szerves egységet képező ízületi tok-szalag egység, mely összesen három szalagot tartalmaz. Emellett nagyon fotnos szerepet játszanak az ún. dinamikus stabilizálásban a vállövet körülvevő izmok.

A vállízület ficama esetén a vápa csontos részéről ez porcgyűrű-tok-szalag komplexum leszakad, és ezután az ízület instabillá válik. Ez sokszor a mindennapok során alig érezhető, de nagyobb terhelés alatt, például sportolás közben, főleg vállszint feletti mozgásoknál, elsősorban dobómozdulat közben már problémát jelent. Az ekkor létrejövő vállízületi instabilitás a népesség körülbelül két százalékát érintő elváltozás, a vállficam a leggyakoribb ficam az emberi testben.

Általában kamasz- vagy fiatal felnőttkorban következik be, leggyakrabban valamilyen baleset, egy sportsérülés, vagy esés következtében.

A vállficamok fajtái

A vállficamot a sérülés súlyossága és iránya szerint csoportosíhatjuk. A leggyakoribb az úgynevezett elülső-alsó vállficam (ez az esetek több, mint 90 százaléka), ami jellemzően sportolásnál, extrém terhelésnél következik be. Ritkább a hátsó vállficam, amelyet általában akkor szenved el a beteg, ha hirtelen esés következik be, gyakran például egy epilepsziás rohamnál. Teljes ficamról akkor beszélünk, ha a felkarcsont kiugrik az ízületi tokból, és ebben a helyzetben marad. Félficam akkor következik be, ha kisebb erő hatására is kimozdul a felkarcsont feje az ízületi vápából, de nem hagyja el az ízületi tokot, ebben a kóros helyzetben marad, vagy magától a helyére ugrik. Ha a felkarcsont feje a kimozdulásnál a vápa pereméről le is tör egy darabot, akkor csontsérüléssel járó ficamról van szó.

A problémát fokozza, hogy ha valaki elszenvedi az első ficamát, akkor kialakul a bizonytalanság, instabilitás érzése a vállízülettel kapcsolatban. A betegek nem bíznak a vállízületükben, úgy érzik, hogy instabillá vált, kimegy a válluk, és bizonyos, korábban megszokott mozdulatokat már nem mernek végrehajtani. Nem kell magyarázni, hogy egy sportoló esetében mennyire súlyos helyzet az, amikor kialakul egy ilyesfajta bizonytalanság a testével kapcsolatban. Ezen az érzésen az úgynevezett propriceptív (helyzetérzékelő) tréning és a gyógytorna segíthet. Ha ezek nem eredményesek, akkor a műtéti megoldás is felmerülhet. Jó hír azonban, hogy megfelelő kezelés és rehabilitáció után a vállficamok gyakorisága az egészséges válléval megegyező lehet.

De miért nem ugrik ki a tornászok válla?

Joggal merül fel a kérdés, hogy ha a vállízület ennyire sérülékeny, akkor miért nem ugrik ki állandóan azoknak a válla, akik folyamatosan extrém terhelésnek teszik ki azt. Számos olyan sportág van, amely a karokat és a vállakat erőteljesen megdolgoztatja, ilyen többek között a tenisz, a röplabda, a kézilabda, az atlétika dobó számai, a súlyemelés és így tovább. De a leglátványosabban talán a tornászok válla van terhelve. Elég csak a gyűrű, a nyújtó vagy a lólengés gyakorlataira gondolni, hogy elképzelhessük, milyen terhelést kapnak a vállízületek a tornasport során.

Hogy a tornászok mégis képesek végrehajtani a gyakorlataikat, annak titka vállat körülvevő izmok megerősítésében, az ízületi helyzetérzés (propriocepció) javításában és bizonyos, a vállízületet védő reflexkörök tréningjében, megerősítésében van. Ebbe beletartozik a rotátorköpeny izmainak a megerősítése is. A rotátorköpenyt négy izom alkotja, amelyek – innen ered az elnevezés – köpenyként körbeölelik a felkarcsont fejét. Feladatuk, hogy a mozgások során a felkarcsontot a vállízületben ideális helyzetben tartsák.

Ahhoz, hogy a tornászok sérülésmentesen végrehajthassák a gyakorlataikat, megerősítik a vállöv izmait. Nem kell óriási súlyokkal végzett feladatokra gondolni, a hangsúly inkább a rendszerességen és a precíz végrehajtáson van. Vannak olyan feladatok, amelyeket otthon végezve is erősíthetjük a vállöv izmait, ezáltal csökkentve akár az amatőrsport során bekövetkező vállsérülések esélyét. Ezeket a gyakolatokat legjobb, ha az elején szakember, gyógytornász vagy edző segítségével végezzük!

A cikk a Budai Egészségközpont ortopéd szakorvosának közreműködésével készült el.