A krónikus fájdalom egy olyan komplex zavar, melynek kialakulásában és fennmaradásban pszichológiai és szociális tényezők szerepet játszanak. Éppen ezért a fájdalom szindróma kezelésében a pszichoterápia különböző fajtái mind a fájdalom csökkentésében, mind a közérzet- és életminőség javításában hatékonyak. Hatékonyságukat mára már számos magas színvonalú módszertannal rendelkező külföldi kutatás igazolja.
Mint ismeretes, számos oka lehet a csípőfájdalomnak. Jelen közleményünkben a nagy tomportáji fájdalomról írunk, mely rendellenességnek az egyik gyakori előidézője a nagy tomportáji nyálkatömlő (burza) mechanikai eredetű gyulladásos fájdalma. Az előfordulási gyakorisága felmérések szerint 20-35%-os a krónikus derékfájós egyéneknél, s fokozott rizikót jelent a női populáció és az obezitás.
„Pszichológus? De hát nem vagyok én bolond!” – mondják sokan felháborodva akkor, amikor család- vagy háziorvosuk, családtagjuk vagy ismerősük azt javasolja, vegyenek részt pszichológiai állapotfelmérésen vagy kezelésen. A sokakban megtalálható tévhitek és fantáziák a pszichológusokkal és a pszichés munkával kapcsolatban sok szorongást szülnek az ilyen helyzetekben, és veszélyük, hogy megakadályozhatják a beteg gyógyulását. Cikkünkben igyekszünk tisztázni a pszichológusokkal és a pszichológiával kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket és rávilágítani arra, hogy miért is lehet hasznos a lelki munka sokak számára.
A csigolyatest kitöltése vertebroplasztikával, vagy kifoplasztikával jobb életminőséget és túlélési esélyt biztosít, mint a konzervatív kezelés a csigolya összeroppanását követően. A 2013. októberében megjelent cikk közleménye szerint az amerikai Johns Hopkins Egyetem munkatársai 69000 beteget átölelő tanulmányban vizsgálták a csigolyatest összeroppanásos töréseinek kezelési eredményeit. Megfigyeléseik alapján azoknál a betegeknél, akiknél cementes technikával történő stabilizációt (csigolyafeltöltést) végeznek, hosszabb túlélési esélyt és rövidebb kórházban eltöltött időt tapasztaltak, mint akik ágynyugalom mellett fájdalomcsillapító kúrában részesültek.
„Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!” (Mark Twain)
Érzett már olyat, hogy gondolatai elkalandoznak, a múlton rágódik vagy éppen a jövő foglalkoztatja? Mindegyikünkkel megtörtént. Ezek a gondolatok meghatározzák érzelmi viszonyulásainkat is, hiszen ha elővételezünk egy jövőbeli eseményt, az sokszor önmagát beteljesítő jóslattá válik, és később valóban úgy éljük meg az eseményt, amilyennek elképzeltük. Ilyen, pl. amit már előző cikkeinkben is taglaltunk, ha pl. egy orvosi beavatkozás sikertelenségét feltételezzük, sokkal nehezebb a felépülés is, hiszen ebben a magunk által gerjesztett negatív hangulatban lábadozunk.
A sebész és az altatóorvos a műtét során a saját eszközeivel mindent megtesz annak érdekében, hogy minél kevesebb legyen a vérveszteség. A nagyobb erek vérzéseinek megszüntetése a sebész feladata. A kisebb erek vérzését az altatóorvos (aneszteziológus) képes befolyásolni, gyógyszeresen csökkenteni, bizonyos mértékig.
Vérátömlesztésen a gyógykezelés alatt álló személy érrendszerébe történő vér vagy vérkészítmény bevitelét értjük, amelynek kivitelezésénél a sterilitásra, a biológiai ártalmatlanságra, a beadásra kerülő készítmény biológiai hatékonyságának megőrzésére és az esetleges szövődmények kivédésére egyaránt tekintettel kell lenni. A beadásra kerülő vér, vérkészítmény, más emberektől levett, szigorú szakmai szabályok szerint kivizsgált és tárolt teljes vér vagy véralkotórészek.
Teljes vér adását ma már csak ritkán alkalmazzák, akkor, ha baleset vagy más betegség, nagy vérveszteséggel járó műtét miatt a beteg rövid idő alatt sok vért veszít.
Vörösvérsejt-koncentrátum
A vérátömlesztés legismertebb, leggyakrabban alkalmazott típusa. A leadott vérből a vörösvérsejteket, csekély mennyiségű plazmát, továbbá a vörösvérsejteket tápláló oldatot tartalmazza. Adása akkor szükséges és indokolt, ha a beteg vérszegénysége gyógyszeresen nem javítható és a vérszegénység mértéke olyan fokú, hogy a vörösvérsejtek, illetve a vérfesték mennyisége nem elegendő a nélkülözhetetlen oxigén szállításához. Az orvosok törekvése ilyenkor nem az, hogy helyreállítsák a ,,normál" értéket, hanem az, hogy az éppen szükséges mennyiséget pótolják.
Vérlemezke-koncentrátum
A vérlemezkék pótlására általában akkor van szükség, ha a csontvelő nem képes elegendőt termelni és a hiány mértéke akkora, hogy a beteg ezen ok miatt válik vérzékennyé. A leadott teljes vérekből centrifugálással elkülönítik a vérlemezkéket, külön zárt zsákban. Miután a rászoruló betegeknek viszonylag nagy mennyiségre van belőle szükségük, általában 4-8, azonos vércsoportú véradótól származó vérlemezkét töltenek össze egy zsákba.
Vérplazma
A vérplazmában rengeteg különböző fontos fehérje van, melyek pótlására nagy mennyiségű vérvesztés esetén szükség lehet.
Az autológ transzfúzió azt jelenti, hogy a vérvesztés pótlása saját vérrel történik. Három formája ismert: a műtét előtti vérgyűjtés, a műtét alatti vérnyerés, valamint a műtét alatti vértakarékosság.
Műtét előtti vérgyűjtés
Az időben előre tervezhető műtétre váró betegek önmaguk számára adnak vért a műtét előtt. A transzfúzióval kapcsolatos szövődményeket, a vérkészítményekkel átvihető fertőzéseket figyelembe véve a legelőnyösebb a saját vér transzfúziója. Ebben az esetben a lázas, allergiás reakciók kockázata kicsi, a saját vér által nem vihetők át betegségek, de a vérátömlesztés e formájában is kialakulhat fertőzés, felléphetnek olyan szövődmények, amelyek oka a vérsejtpusztulás. Miután ilyenkor a beteg a saját vörösvérsejtjeit vagy egyéb sejtjeit kapja vissza, ezért a véradó kivizsgálása, a donor vizsgálata és kiválasztása is sokkal egyszerűbb. Ha például fertőző májgyulladás vagy daganatos betegség szerepel a beteg előzményében, ezek nem abszolút kizáró okok.
Ha a vételt megelőzően nem volt vérszegénység és a szervezet vasraktára sem volt üres, a levett vér relatíve gyorsan újratermelődik. Miután az autológ véradás esetén nem olyan szigorúak a vérvétel követelményei, ezeket a véreket kizárólag csak az kaphatja vissza, aki adta, mások számára akkor sem felhasználhatók, ha a műtét során mégsem volt szükség a saját vérre. Az autológ véradást, a vérkészítmény tárolását és szállítását az Országos Vérellátó Szolgálat valamely központjában végzik el, mely az Ön lakhelyéhez a legközelebb van.
Két-három alkalommal szükséges vért adnia. A levett vérből vörösvértest koncentrátumot és plazmát állítanak elő, hogy a felhasználás, vagyis a beadás során Ön mindig az igénynek megfelelő mennyiségű és minőségű vérkészítményt kapjon. A vörösvértest koncentrátum a vételtől számított 35 napig, a vérplazma 12 hónapig adható be.
Műtét alatti vérnyerés (hemodilúció)
Az eljárás lényege, hogy közvetlenül a műtét előtt, a műtőben az altató orvos, Öntől 1-2 egység vért vesz, melyet infúziós oldattal pótol. A műtét közben vagy a műtét végén a műtét előtt levett vért visszaadja Önnek. A vérpótlás ezen módja, igen egyszerű és hatékony.
Műtét alatti vértakarékosság
A legprecízebb műtéti eljárás során is léphet fel vérzés. A vértakarékosság azt jelenti, hogy az elveszített vért alvadásgátlót tartalmazó folyadékba szívják a műtét alatt, és azt szűrés után visszaadják, vagy mosás és centrifugálás után csak a vörösvérsejtet adják vissza a keringésbe. Az eljárást Cell – saver készülék segítségével végzik. A saját visszaadott vér élettartama a legjobb, a legközelebb áll a normálishoz.
Az Ön számára, laboratóriumi próbákkal az Országos Vérellátó Szolgálat által kiválasztott vért, vérkészítményt Intézetünk vérbankjában szigorúan ellenőrzött körülmények között tároljuk a beadásig. Amennyiben szükségessé válik a vérátömlesztés, az elrendelő orvos ismételten meghatározza az Ön és a beadandó készítmény vércsoportját (0AB, Rh) és az Öntől nyert vérmintát meghatározott körülmények között összehozza a beadandó vérkészítménnyel (keresztpróba), hogy az esetleges szövődményeket még inkább kivédje. Amennyiben megfelelő a vizsgálat eredménye beadható a vérkészítmény cseppinfúzió formájában. A vérátömlesztés első 5 percében az orvos Ön mellett tartózkodik, hogy észlelhesse az esetleges akut szövődményeket, természetesen a beavatkozás szoros orvosi és ápolói felügyelet alatt zajlik le.
A vérátömlesztés javallatát csak kritikus esetben állítjuk fel, mivel minden transzfúzió veszélyeket rejt magában. A javallat tehát általában életveszélyes állapotokban (súlyos kivérzés vagy elvérzéssel fenyegető véralvadási zavar) születik meg és a beavatkozás elmaradása ezért legtöbbször halálhoz vezet. Enyhébb javallat esetén a vérátömlesztés elmaradása tartós gyengeséggel, erőtlenséggel, szédüléssel, aluszékonysággal, a gyógyulás meghosszabbodásával jár.
A beavatkozás az előnyök mellett hátrányokkal is járhat az egészségi állapotra vonatkozóan. A bevitt idegen sejtek sohasem azonosak teljes mértékben a sajáttal, ezért azokat a szervezet elsősorban láz, veseműködési zavarok, allergiás bőrjelenségek és más szövődmények kíséretében kivetheti magából, annak ellenére is, hogy erre a vérátömlesztés előtti, szabályszerűen elvégzett laboratóriumi vizsgálatok eredménye nem utalt. E szövődmények valószínűsége jelenlegi ismereteink szerint 1% alatt van. Vérátömlesztéssel az előírt szűrővizsgálatok negatív eredménye ellenére is bizonyos fertőzések (elsősorban májgyulladás, esetleg AIDS) kórokozóját lehet átvinni. Nem megfelelően kiválasztott (0AB, Rh) vér beadása halálos szövődményekkel is járhat, ilyen esetben a vért bekötő orvos büntetőjogilag felelősségre vonható. Mivel szinte mindig külön egy-egy beteg számára laboratóriumi próbák elvégzésével kikeresett ún. választott vért adunk, a vérátömlesztésnél csoporttévesztésből adódó transzfúziós szövődmény nem fordulhat elő.
A cikk szerzője az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.
„Adj vért és ments meg három életet!”
Az Országos Vérellátó Szolgálat véradást szervez november 5-én 9 és 12 óra között az Országos Gerincgyógyászati Központban. A véradásra jelentkezni október 31-ig, az érkezés várható időpontjának megjelölésével a veradonap@bhc.hu címen lehet!
Az endokrinológiai társaság 95-ik éves kongresszusán, San Fransiscóban 2013 júniusában hangzott el, hogy a menopauza után a nőknél a sóban gazdag étrend növeli a csonttörések rizikóját. A japán kutatás eredményei bebizonyították, hogy a változó korban a nagy mennyiségű só fogyasztása négyszeresére emeli a csonttörések rizikóját.
„A lábfájdalomról a hátfájdalomra váltottunk. Mi vagyunk az egyetlen két lábon járó emlősök.” mondta Bruce Latimer amerikai antropológus. „Sajnos már nem vagyunk képesek mind a négy végtagunkat használni a járáshoz, mivel már túl sokat fejlődtünk az evolúció során.”
A keleti kultúrában gyökerező meditációs technikák gyakorlása az utóbbi 30 évben egyre elterjedtebbé vált a nyugati társadalmakban is, és napjainkban egyre több tudományos igényű kutatás jelenik meg a lelki egészségre gyakorolt jótékony hatásairól.
A harmadik invazív beavatkozás a szakrális epidurális injekció (SEA). Hogy ezt a gyógyító módszert mikor és hogyan alkalmazzuk, továbbá mire kell ügyelni a beavatkozás előtt, közben és után, erről tájékozódhatnak legfrissebb cikkünkben.
