A korosodó gerinc változásai címmel már írtunk a gerincünket érintő, az öregedéssel együtt járó strukturális átalakulásokról, azok tünettanáról és a rizikó tényezőkről. Mindazok a gerincre ható változások a gerinc alkotó elemeiben, amelyek az öregedéssel járnak együtt, módosítják a gerinc normális élettani görbületeit, a gerinc biomechanikáját, előidézve az ezzel együtt járó funkcionális károsodásokat, csökkent terhelhetőséget, az egyensúlyvesztést és a fájdalmat. Ezért jelen ismertetőnkben külön említenénk a törések szempontjából az egyik legfontosabb kockázati faktort, az esésveszélyt, amelyet a csigolyák alaki és funkcionális rendellenessége, valamint a korral, inaktivitással járó izomtömeg vesztesége, az izom elfajulása okoz.

Az idős, 65 év feletti népességben katasztrofálisak az elesések következményei, a mozgásképesség elvesztése, az egyik legfenyegetőbb állapot. A 65 év feletti időskorúak mintegy harmada évente legalább egyszer vagy többször is elesik, amely az esetek nagy százalékában csonttöréshez vezet.

Melyek a legjelentősebb statikai abnormalitások, amelyek a korosodó gerinc esetén esésveszélyt jelentenek?

• A csigolyatestek magassága csökken.

• Fokozott háti görbület fejlődik ki.

• A medence függőleges helyzetbe kerül (vertikalizálódik).

• Megváltozik a test egyensúlyi helyzete.

• A test súlypontja a súlyvonal elé helyeződik.

• A vállöv előre esik.

• A mély háti izmok túlterhelődnek.

• A gerinc élettani görbületei átrendeződnek, ezáltal a gerinc merevebb, rigidebb lesz, és az axiális (függőleges) irányú terhelhetőség a felére csökken.

• A mellkas és a medence közötti távolság is jelentősen csökken, és a has elődomborodik.

A fentiek következtében a tartás – mozgás – járásminőség megváltozik, s a járás bizonytalanná válik, az esések és törések kockázata nő.

A D-vitamin jelentőségét ezen írásunkban is hangsúlyozzuk, hisz kiemelkedő szerepet játszik az izomerő és teljesítőképesség növelésében, mert hiánya már önmagában is az általános izomgyengeség és izomfájdalom oka lehet. Számos kutatási eredmény igazolta, - 60 év feletti személyeket vizsgálva - hogy az egyensúly javulása és az izomteljesítmény növekedése szignifikáns összefüggést mutatott a napi 800-1000 NE D-vitamin szedésével. A D-vitamin fontosságáról ebben az írásunkban olvashat.

Az egyensúlydeficit szintén tudományos beszámolók alapján, igazoltan lényegesebb rizikófaktort jelent az esések szempontjából, mint az izomerő csökkenése.

Az alábbiakban néhány egyszerű, - nemzetközileg is ismert és alkalmazott - a családban, önmagunkon, vagy barátunkon otthonukban elvégezhető tesztet ismertetünk, amellyel ellenőrizhetjük, hogy milyen mértékű az esésveszélyünk kockázata.

Egyensúlyteszt

Álljunk 10 másodpercig egymás elé tett lábakkal és nyitott szemmel. A két lábfejnek egyazon nyílirányú vonalon kell elhelyezkednie úgy, hogy a hátul levő lábfej ujjai érintsék az elöl levő lábfej sarkát. A két lábfej közötti távolság 1 cm lehet. Ha 10 másodpercnél rövidebb időn belül kilengést tapasztalunk, az egyensúlydeficit miatt az esésveszély kockázata magasabb, mint a feladatot 10 másodpercen belül teljesítő egyéneknél.

Járásgyorsaság vizsgálata (egymás elé tett lábakkal)

A teszt során a Páciens saját tempójában sétál, miközben azt mérjük, hogy mennyi idő alatt tesz meg 4 métert. Ha a vizsgálat során az illető Páciens 1 másodperc alatt kevesebb mint 1 métert halad, az az izomműködés hanyatlását jelzi, ami fokozott elesési, illetve csonttörési kockázatot jelent.

A felállás, elindulás időre (az izomműködés ellenőrzésére)

46 centiméter magasságú karosszékben ülve fel kell állni, 3 métert távolodni a széktől, majd megfordulni, visszasétálni és leülni a székbe. A Páciens által járáshoz egyébként használt segédeszközök használhatók, személyi segítség azonban nem vehető igénybe. A gyakorlat időtartamát másodpercben mérjük, és fokozott az esés kockázata, ha a gyakorlat végrehajtásához 12 másodpercnél hosszabb idő szükséges.

Székből felkelés-teszt (izomerő felmérésére)

A Páciensnek ötször egymás után a lehető leggyorsabban kell székből felállni illetve visszaülni anélkül, hogy mindezt a felső végtagjaival elősegítené. A szék magassága 46 centiméter legyen, és a karokat a mellkason kell összefonni! Nem megengedhető a felálláskor a karral székre vagy térdre való támaszkodás, elrugaszkodás. Fokozott az elesés kockázata, ha a gyakorlat végrehajtásához 10 másodpercnél hosszabb idő szükséges.

Megjegyezzük azonban, hogy a korral járó esésveszélyt nemcsak a gerinc öregedési folyamata idézheti elő, számolni kell egyéb olyan súlyosbító tényezőkkel is, mint pl. altatók szedése, kardiovaszkuláris megbetegedések, látásromlás, szédülés stb.

Mit tehetünk mégis az esésveszély csökkentése és megelőzése érdekében?

• A legfontosabb a szakember, gyógytornász irányítása által egyénre kidolgozott és betanított, az izomegyensúly helyreállítását, az egyensúly-koordináció fejlesztését, a járásképesség megőrzését, és törzsstabilitást célzó gyakorlatok megtanulása és állandó fejlesztése.

• Rendszeres napi akár fél óra séta, könnyed kocogás, úszás nagyon lényeges a fizikai kondíció fenntartásához, és az állandó motiváció megléte a mozgásra.

• Javasoljuk a biztonságos lábbeli viselését.

• Szükség esetén a járást közlekedést elősegítő megfelelő segédeszköz használatát is vegyük igénybe.

• Fontos, a veszélyt okozó helyzetek kivédése (küszöb megszüntetése, szőnyeg lecserélése, vagy csúszásgátló használata stb. a lakásban)

• A megfelelő D-vitaminadagolással sokat tehetünk nemcsak a csontritkulás megelőzésében-kezelésében, hanem az egyensúly – és izomerő fejlesztésében.

A cikk szerzője az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.

Az egyensúlytesztek forrása TEVA Magyarország Zrt.