A túlsúly számos területen okoz fokozott kockázatot: nemcsak a szív- és érrendszeri, az anyagcserével kapcsolatos és emésztőszervi betegségek melegágya lehet, hanem a mozgásszervek egészségét is károsítja.

Magyarországon a felnőtt lakosság mintegy 40 százaléka túlsúlyos, amivel Európa elhízottsági statisztikájának élén állunk. A túlsúly jelentősen megnöveli számos elváltozás, megbetegedés kockázatát, így például rontja a szív- és érrendszer, a máj és a hasnyálmirigy működését, felborítja a cukor- és zsíranyagcserét, hozzájárulhat a 2-es típusú diabétesz kialakulásához, és még a daganatos betegségek előfordulásának veszélyét is megnöveli.

Az esetleges sebészeti beavatkozások szövődményének kockázatát és a gyógyulási időtartamát is jelentősen megnöveli az elhízottság. Mind ezek mellett a súlyfelesleg a többszörösére emeli a mozgásszervi elváltozások, például az ízületi porcdegeneráció gyakoriságát is. Az elhízás adatainak ismeretében nem meglepő, hogy hazánkban a felnőtt lakosság közel egyharmadát érinti az arthrosis, a porckopás.

A túlsúly megterheli az ízületeket

Az ízületekre koncentrálódva terhelődik a testsúly: például a térdízületre a gyaloglás során a testtömeg minden kilója másfélszeres súllyal nehezedik. Lépcsőzés, futás, hajolás vagy guggolás, emelés alkalmával a térdekre ható nyomás ennek többszöröse lesz.

Ez normál testtömeg esetén is igencsak megterheli a térdízületeket, túlsúllyal pedig különösen megnő a terhelés. A leggyakoribb ízületi elváltozás az ízületi arthrózis, a porckopás, amelynek hátterében az emelkedett életkor mellett a legtöbbször éppen a fokozott terhelés, a túlsúly áll. A porckopás érintheti a kisízületeket, a csípőt és gerincet is, de a leginkább a térd van kitéve a porckopás ártalmának.

Már egy enyhe, ötkilónyi súlyfelesleg is ötven százalékkal megnöveli a térdízületi porckopás esélyét. A kopás első tünete a felkeléskor illetve terhelésre jelentkező térdfájdalom, amelyet duzzanat, ízületi gyulladás, ízületi merevség, mozgáskorlátozottság követhet. A deformálódott, sérült, gyulladt térdízület állapotát a súlyfelesleg, az egyenetlen terhelés (öngerjesztő folyamatként) tovább súlyosbítja.

Az egészségügyi statisztikák szerint az elhízottaknak hússzor nagyobb eséllyel lesz szükségük térdprotézisre az életük során, mint a normál testtömegűeknek. A betegség jelentőségét érzékelteti az az adat, hogy az osteoarthritis (a porckopás, sérülés miatti ízületi gyulladás) a szív- és érrendszeri betegségek után a második leggyakoribb oka a munkaképesség csökkenésének.

A megelőzés legjobb módja: megszabadulni a túlsúlytól

A túlsúly miatti mozgásszervi károsodás elkerülése érdekében minden lehetségest meg kell tenni a testtömeg normalizálásáért. A súlycsökkentés két pillére az okosan, egyénre szabottan összeállított diéta és az aktivitás fokozása, a rendszeres testmozgás. Ellentétben a divatos fogyókúra receptek ajánlásaival, a valóban sikeres és tartható súlycsökkentés csak e két tényező, a bevitt és a felhasznált energia összehangolása útján lehetséges.

A fogyás egészséges, ajánlott üteme hetente fél kg súlytöbblettől való megszabadulás. Ehhez naponta mintegy 250 kalóriát kell plusz aktivitással elégetni, úgy, hogy az étkezésekkel bevitt kalória ne haladja meg az érintett élethelyzetéhez, szokott tevékenységeihez szükséges mennyiséget. Az optimális diéta összeállításához tanácsos egy szakember, dietetikus, illetve személyi edző segítségét igénybe venni.

A túlsúly leadását nehezíti, hogy sokan csak akkor kezdenek hozzá, amikor már jelentkeztek az ízületi károsodás első tünetei, emiatt tartanak a mozgástól, nehogy fokozódjanak a panaszaik. E félelem miatt nem szabad lemondani az aktivitásról, ellenkezőleg, hiszen a rendszeres testedzéssel megelőzhető az ízületi elváltozás, és megállítható a további állapotromlás.

Nem mindegy azonban, hogy milyen mozgásformát választunk: a túlsúllyal küzdőknek ajánlatos a térdízületet kímélőbb aktivitást választani, például a futás, vagy az erős zökkenésekkel, gyors irányváltásokkal együtt járó labdajátékok helyett például a nordic wakingot, a gyaloglást, a gerinctornát, az úszást, a kerékpározást. Legjobb lenne a mozgást minden napra beiktatni, de a legalább hetente háromszori, minimum félórás aktivitás is eredményre vezethet.

A cikk a Budai Egészségközpont gerincgyógyászainak közreműködésével készült.