A lumbális strutúrákhoz köthető morfológiai eltérések az ágyéki gerincen gyakoriak a tünetmentes egyéneken is. Nagyjából 10-15%-ban említhető a specifikus tünetek okaként lumbális spondylosis. A degeneratív gerincbetegségek patológiai történéseinek az alapja a gerinc funkcionális, spinális egységét alkotó strukturális elemeknek a károsodása. A gerinc funkcionális, spinális egysége az ágyéki gerinc mozgási szegmentuma, mely biomechanikai, fejlődéstani, élettani biokémiai és patoanatómiai egység.
Az ágyéki discus hernia (porckorongsérv, gyakoribb nevén gerincsérv) előfordulási gyakorisága a 30-40 év közötti korosztályban a legmagasabb. A leginkább érintett szegmentum az L IV-L V, valamint az L V-S I. Még ma sem ismertek pontosan a discus herniát egyértelműen kiváltó okok.
Folyamatosan arra törekszünk nap mint nap, hogy megértessük magunkat a környezetünkkel. Tesszük ezt többek között szavainkkal, hangunk erősségének, színének segítségével, testtartásunkkal, gesztusainkkal, mimikánkkal és a többi. Célunk az, hogy elérjük, amit szeretnénk, ám lehetőleg mindeközben ne bántsuk meg a másik felet. Ez nem mindig sikerül, így érdemes megtanulni néhány technikát, amivel asszertívek lehetünk, azaz elérhetjük azt, amit szeretnénk, úgy hogy megmaradjon a békesség is.
Amikor megszületik egy döntés, hogy egy beteg át fog esni egy ilyen jellegű beavatkozáson felmerül a kérdés, hogyan is tud megfelelően felkészülni a műtétre, hogy a legjobb eredményeket érje el? Íme, pár tipp a felkészüléshez:
Számos közlemény foglalkozott a krónikus fájdalommal járó kórképek és a túlsúly, valamint az elhízás együttes megjelenésével, mely betegségek külön-külön is, de együttesen pedig additív (összeadódva) járulnak hozzá az életminőség jelentős romlásához, olykor súlyos károsodást, fogyatékosságot vagy rokkantságot okozva. Ezek az állapotok felelősek az orvosi vizitek és az egészségügyi költségek jelentős részéért.
A gerincbetegségekről általánosságban c. cikkünkben már ismertettük azokat a kockázati mutatókat, amelyek különböző mértékben járulnak hozzá a degeneratív eredetű gerincbetegségek kifejlődéséhez. A prognosztizáló rizikófaktorok (PRF) azonban olyan a pácienseknél észlelt tényezők, a betegség kezdeti szakaszában, amelyek statisztikailag korrelálnak a prognózissal, jelzés értékűek abban a vonatkozásban, hogy kialakul-e az akut derékfájdalomból krónikus derékfájdalom, vagy sem.
A fejfájás igen gyakori panasz, mely jelentősen befolyásolja az életminőséget. A krónikus fejfájások egy része a nyaki gerincből ered. Milyen képet mutat a nyaki gerincből eredő fejfájás? Milyen tényezők befolyásolják? Mely fizioterápiás módszerek állnak rendelkezésre? Mindezekről olvashat az alábbi összefoglaló cikkben.
Kettősvak randomizált klinikai vizsgálat keretén belül dán kutatóorvosok idült derékfájásos betegeknél hosszas antibiotikum kezelést alkalmazva vizsgálták annak terápiás hatékonyságát.
A fájdalomcsillapítás tudománya régóta küzd a krónikus, nehezen csillapítható, nehezen uralható fájdalmak kezelésével. Ezen problémára fejlesztették ki a neurostimulátort, mely egyes országokban már bizonyos betegségekben, fájdalmakban alkalmazható eljárás, de speciálisan a gerincbetegségek okozta fájdalmak csillapításában még kipróbálás alatt áll, nem igazán terjedt el.
A műtétek mellett a hát panaszainak típusairól, okairól és kezeléseiről is szót ejtünk bevezetésképp az alábbi cikkben.
A gerincbetegségek népbetegség szintű gyakorisága már évtizedek óta ismert, de az utóbbi években ennek ugrásszerű növekedése indokolttá teszi, hogy a betegségcsoport problémakörét újra és- újra tárgyaljuk, mind a diagnosztikai, mind terápiás szempontból. Ez a második leggyakoribb ok ugyanis, amivel a betegek felkeresik orvosukat.
