A gerincműtét utáni időszak sok esetben nem úgy alakul, ahogy azt remélnénk. Lassan gyógyul a műtéti heg, rossz a közérzetünk, fájdalmaink vissza-visszatérnek. Érdemes észben tartanunk, hogy a mielőbbi gyógyulás nemcsak külső tényezőkön múlik, hanem mi magunk is nagymértékben befolyásoljuk azt. Dr. Bozsódi Árpád, ortopédia-traumatológia rezidens, doktorandusz nyolc tanácsa a gerincműtét utáni rehabilitációs időszakra.

Tegyük: pihenjünk!

A pihenés roppant fontos a gerincműtét utáni időszakban. Ha rendszeresen tornáztunk vagy sportoltunk is az operáció előtt, mindenképp legyünk türelemmel, amíg újrakezdjük a mozgást; a rendszeres testedzés, torna, a sport csak fokozatosan térhet vissza az életünkbe. Már a műtét előtt tájékozódjunk, kérdezzük meg orvosunkat, gyógytornászunkat, melyek azok a mozdulatok, tevékenységek, amelyeket kezdetben megengedhetünk magunknak, és melyek azok a gyakorlatok, amelyekkel megkezdhetjük a műtött testrész rehabilitálását. Fontos, hogy mindezt gondos odafigyeléssel és fokozatosan, szakember felügyeletével végezzük.

A gerincműtét után gyógytornával kerüljük el a túlzásba vitt fekvést

Egyes betegek a gerincműtét után nem akarnak, illetve nem mernek kikelni az ágyból. A túlzásba vitt kímélés azonban csak megnehezíti a felépülést. Ennek többnyire nem a lustaságuk az oka, hanem az, hogy félnek a fájdalomtól. Ilyenkor kell erőt vennünk magunkon, tűrni a kisebb fájdalmakat a mielőbbi gyógyulás érdekében. Hallgassunk a nagy tapasztalattal rendelkező kezelőorvosunk és gyógytornászunk véleményére, ők nálunk sokkal jobban tudják, hogy hol van az a fájdalomhatár, amely még természetes, és amellyel még boldogulnunk kell. A kulcsszó a rendszeresség. A gyógytornász által tanult tornagyakorlatokat végezzük szisztematikusan: inkább napjában többször, apránként növelve a mennyiséget. Nem szabad túlvállalni magunkat, mert a túlzott erőkifejtés a frissen operált területet megterhelheti, ezért a túlbuzgóság kifejezetten ártalmas lehet. Legyünk türelemmel, erőnk idővel vissza fog térni.

Tegyük: merjünk mozogni!

Egyes gerincbetegek meglepődnek azon, hogy operáció után egy nappal föl kell kelniük, sőt, sétálniuk is kell, persze mindezt orvosi, gyógytornászi felügyelet mellett. Számtalan kutatásban kimutatták már, hogy a műtétet követően a korai mobilizálás meggyorsítja a felépülést. A korai szakaszban megkezdett gyógytorna egyrészt az izmok normális működésének helyreállításában és megtartásában játszik fontos szerepet, másrészt segít a megváltozott gerincterhelés kiegyenlítésében. Fontos, hogy figyeljünk minden egyes gyakorlat hatására, jelezzünk a gyógytornászunknak, orvosunknak, ha valami rendellenességet tapasztalunk. Ne feledjük, magunkért tornázunk, nem az orvosunknak.

Kerüljük a túl sok ülést!

Ha azt gondolnánk, hogy az ülés nem veszi aktívan igénybe a gerincünket, tévedünk. A helytelen ülő testtartás, a rossz irányú terhelés ugyanúgy rontja a felépülésünket, mint a fokozott fizikai erőkifejtés. Ezért nagyon fontos odafigyelnünk a megfelelő szék megválasztására, a helyes testtartásra és az ülés közben végezhető tornagyakorlatokra.

Tegyük: csillapítsuk a fájdalmat!

A fájdalmakat csillapítani kell. Elsősorban azért, hogy javítsuk a közérzetünket, tudjunk éjszakánként aludni, hiszen az alvás rendkívül fontos részét képezi a gyógyulásnak. Másodsorban pedig azért fontos, mert az állandó fájdalom sok esetben meggátolhat bennünket a tornagyakorlatokat végrehajtásában, ezáltal lassítva a felépülésünket. A műtétet követő időszakban erősebb, sok esetben vénásan beadott, fájdalomcsillapítókat fokozatosan csökkenteni kell, és miután kikerültünk a kórházból, csak olyan fájdalomcsillapítót vegyünk be, amelyet orvosunk előírt.

Ne vigyük túlzásba a fájdalomcsillapítók használatát!

Azok a betegek, akik évek óta szenvednek a derékfájás és hátfájás tüneteitől, könnyen hozzászokhatnak a gyógyszerekhez, ezért mindig újabb vagy még több fájdalomcsillapító alkalmazásával kísérleteznek. A műtétek után idővel a fájdalom jelentősen csökken, többnyire teljesen megszűnik, azonban a kezdeti időszakban szükséges a megfelelő gyógyszer kiválasztása, hogy rájöjjünk, mi az a mennyiség, amely megkönnyíti a mindennapokat, és mi az, amelyik letompít bennünket, vagy nem enyhíti a fájdalmat. Minden esetben, amikor változtatni szeretnénk a felírt gyógyszerek adagolásán, konzultájunk kezelőorvosunkkal!

Tegyük: kérjük szakértő segítségét!

Ha bármilyen kérdés, rendellenesség merül fel az operációt követően, akár a fájdalomcsillapítás, akár a felépülés terén, mindig kérdezzük meg kezelőorvosunkat. Tisztában kell lennünk a felépülés lépéseivel, részleteivel, és kérjünk részletes tájékoztatást a felmerülő problémákról, szövődményekről, rehabilitációs lehetőségeinkről.

Gerincpanaszainkra a kezelőorvosunktól kérjünk útmutatást - és ne a barátainktól!

Amikor a kezelőorvosa befejezte a műtétet, még nem fejezte be a munkáját a felépülésünkben. A gyógyulás fázisaiban is bátran kérjünk tanácsot! Hasznosak ugyan a betegtársak és barátok tapasztalatai is, de megbízható útmutatást csak szakembertől kaphatunk. Minden esetben, ha olyan probléma merül fel, amellyel korábban még nem volt tapasztalatunk, kérjünk segítséget, minthogy egyedül próbáljuk megoldani azt.

A cikk szerzője az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.