Bár a szabadságolási időszak, nyaralás, utazás és az ezzel kapcsolatos sürgős ügyintézések kellős közepén vagyunk, de úgy gondoljuk még nem késő néhány hasznos tanáccsal ellátni azokat, akiknek már volt gerincfájdalmuk, vagy szeretnék azt elkerülni.

Van-e kimutatható összefüggés a szabadság és a személyes jóllét (boldogság) között? Jár-e a nyaralás egyéb pozitív, esetleg negatív hatásokkal? Milyen tényezők befolyásolják igazoltan a pozitív hatásokat? Mit tehetünk annak érdekében, hogy ezeket a hatásokat maximalizáljuk? Cikkünk ezekre a kérdésekre ad választ a közelmúlt szakirodalmának áttekintésével.

Talán elsőre teljesen érthetetlennek tűnik a fogalom: betegségelőny. Hogyan lehetne egy betegségnek előnye, mikor az megannyi fájdalommal, szenvedéssel jár? A betegségelőny kifejezés nem is arra utal, hogy betegnek lenni jó, hanem a betegség azon tényezőire, melyek a beteg számára – minden nehézség ellenére – nyereséggel járnak. Gondoljunk csak a betegség által nyert gondoskodásra, figyelemre, vagy a stresszes munkából való távolmaradás pihentető pillanataira. A saját betegségünk által szerzett nyereségek felismerése segíti, gyorsítja a gyógyulást, míg a betegségelőnyök halmozása akadályozhatja azt.

Nagyon érdekes és klinikai szempontból rendkívül fontos tudományos cikket közöltek Marwan N. Baliki és munkatársai a Nature Neuroscience című rangos tudományos folyóiratban. Az amerikai kutatók a gerincgyógyászatban dolgozó szakemberek által régóta észlelt, a krónikus derékfájdalom biofiziológiájára vonatkozó klinikai tapasztalatot támasztották alá a legmodernebb - funkcionális MRI – tudományos módszerekkel, egy prospektív vizsgálat keretei között.

Bizonyos kockázati tényezők különböző módon járulnak hozzá a degeneratív kórképek kifejlődéséhez, a tünetek tartósságához és visszatéréséhez. Az alábbiakban ismertetjük azokat az említésre méltó rizikótényezőket, amelyek esetén nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy kifejlődik a gerincbetegség, és szerepük meghatározó lehet a folyamat krónikussá válásában, és egyben ezzel felhívjuk a figyelmet arra, hogy a probléma számos esetben elkerülhető vagy megelőzhető.

A gerincbetegségek népbetegség szintű gyakorisága már évtizedek óta ismert, de az utóbbi években ennek ugrásszerű növekedése indokolttá teszi, hogy a betegségcsoport problémakörét újra és- újra tárgyaljuk, mind a diagnosztikai, mind terápiás szempontból. A második leggyakoribb ok ugyanis, amivel a betegek felkeresik orvosukat.

Amerikában sem jobb a helyzet: 6,5 millió ember szenved krónikus hátfájdalomban, amely a mozgásképtelenség második leggyakoribb okozója. Mindemellett a derék-és hátfájás a leggyakoribb fájdalomtípus, amelyre évente 50 millió dollárt költenek...

Alapvető ösztöneink között az evés az egyik. Evés nélkül szervezetünk működése leállna. Érdemes odafigyelni arra, hogy milyen ételeket fogyasszunk. Egyre több tudományos vizsgálat igazolja ugyanis azt, hogy egyáltalán nem mindegy a kedélyállapotunk szempontjából, hogy milyen ételeket fogyasztunk el a nap folyamán. Természetesen az sem mindegy, hogy milyen hangulatban telnek a napjaink.

Az akut fájdalomszindrómában legelső feladatunk a megfelelő a fájdalomcsillapítás. Az egyik legegyszerűbb eszköze a néhány napos ágynyugalom, mely 2-3 napnál ne legyen több, minél előbb el kell kezdeni a mobilizálást az aktuális fájdalomszinthez igazítva. Könnyű nyújtó-lazító gyakorlatok megengedhetőek, valamint a gyengéd manuális mobilizáció, az izomfeszülés oldására, a lágyrészek nyújthatóságára.

Sokat hallottunk és olvastunk már az iskolás - vagy még korábban, már az óvodás - korban elkezdett prevenciós program fontosságáról, - a helyes testtartást és a gerincet stabilizáló izomzat erősítését illetően. Legalább ilyen jelentőségű azonban a fiatal nemzedék egészséges táplálkozási szokásaira fordított odafigyelés is a felnőttkori gerincbetegségek megelőzésében.

Mind az alsó, mind a felső végtagi gerincbetegségek tünettanát utánzó leggyakoribb differenciáldiagnosztikai problémát jelentő kórformákról, (piriformis alagút- szindróma, carpális -alagút szindróma) már írtunk honlapunkon, s folytatjuk a sort egy másik lényeges, de gyakran nem diagnosztizált kórképpel, a meralgia paraestheticával (neuralgiás, fájdalmas comb).

 A kórkép fő jellegzetessége, hogy állva fáj, ülve nem okoz panaszt.