A nyár a szabadság, a napsütés és a szabadidős tevékenységek időszaka. Ilyenkor a legtöbben próbálunk aktívabb életmódot folytatni, legyen szó strandolásról, kirándulásról vagy éppen sportolásról. Ugyanakkor érdemes szem előtt tartanunk, hogy nem minden nyári sport egyformán jótékony hatású a…

Soha nem késő elkezdeni a rendszeres testmozgást, de idősebb korban vagy hosszabb kihagyás után körültekintően érdemes belevágni.

Itt a nyár, a strandolás és strandsportok időszaka, nem árt azonban kicsit odafigyelni, nehogy sérülés legyen az önfeledt mozgásból.

A megnövekedett nyári fizikai aktivitás akár gerincproblémák forrása is lehet, ha nem vagyunk elég körültekintőek.

A jó idő beálltával egyre többen szánják rá magukat a futásra, kerékpározásra vagy valamilyen egyéb kardiómozgásra. De mit is értünk pontosan kardiózáson? Kinek melyik formája való, és mire kell figyelnünk, mielőtt belevágunk?

A vállízület az emberi test egyik legnagyobb mozgásterjedelemmel rendelkező ízülete. Az úszás tökéletes kivitelezéséhez azonban még a normálisnál is lazább vállízületre van szükség. Az úszás során ugyanis az előrehaladáshoz szükséges erő 90%-át a felső végtag biztosítja.

A nyári szabadságok ideje alatt gyakran azok is hódolnak a szabadtéri sportok örömeinek, akik korábban nem sportoltak, vagy év közben nem sportolnak rendszeresen. Eláruljuk, mik azok a dolgok, amelyekre a gerincbántalmakkal küzdőknek fokozottan érdemes figyelniük a nyári sportolás közben!

A gerincbetegek vagy derékfájással, hátfájással küzdők részére általánosan adott orvosi tanácsunk, hogy a megtanult egyéni gyógytornájuk rendszeres végzése mellett ússzanak is hetente egy-két alkalommal.

A mozgásszegény, ülő életmód ma már a gyermekkorban is általános. A tartáshiba persze még nem betegség, de ha úgy marad, akkor a gerinc fiatal felnőttkori porckopásának az előhírnökévé válhat. Mindez meglehetősen ijesztő, és a szülők jól teszik, ha felfigyelnek erre a veszélyre.

Sokan azt hiszik, az időskor természetes velejárói a csontok ritkulása, sérülékenysége miatti balesetek, törések. A csontok az élet második felében valóban veszítenek tömegükből, szilárdságukból, de ez a folyamat szerencsére befolyásolható, lassítható, a következményei jórészt megelőzhetők.